Az iskoláskor – iskolakezdés örömei és nehézségei

Magyarországon tanköteles korba lép a 6. életévét betöltött gyermek. A legtöbb és legszerencsésebb esetben ilyenkor már kialakultak az iskolaérettség feltételei, vagyis rendelkezik azokkal a szociális, kognitív és érzelmi képességekkel a gyermek, amelyekkel könnyedén veszi az óvoda utáni nagyobb megterheléseket. Izgalmas és örömteli időszak az iskolakezdés, az alábbiakban kicsit bővebben szeretnék írni arról, mit tehetünk gyermekünkért ebben az időszakban.

Fontos, hogy az írás és olvasás elsajátításához szükséges a látás, hallás és figyelem megfelelő, egyidejű jelenléte. A társas kapcsolatok örömteli alakulásához és a feladatokban történő sikeres együttműködéshez megfelelő pszichológiai érettség szükséges. A tanuláshoz a memória, emlékezet érettsége, a térbeli tájékozódáshoz – ami az olvasásban is igen fontos a sorok tartásánál – a bal- és jobb kéz helyes megkülönböztetése is elengedhetetlen. Láthatjuk hát szülőként mennyi mindenben meg kell felelnie ma egy gyermeknek ahhoz, hogy sikeresen vegye élete első megpróbáltatását, mely egész életére kihatással lesz. Ha gyermekünk könnyedén veszi az iskolai kihívásokat nagy valószínűséggel megszereti az iskolai rendszert, így a tanuláshoz való alapvető, pozitív hozzáállását szilárdíthatjuk meg.

Hasznos elfoglaltság vagy túlterhelés?

Már eltelt az első pár hónap a tanévből és sokan, akik most kezdték az iskolát, lassan beleszoknak az iskolai követelményekbe. Egy elsős kisdiáknak nem könnyű az új helyzet, nem elég az új ismeretekkel való haladás, a megfelelés, még a környezet sem a megszokott, egészen más, mint az óvodában volt. Érthető hát, hogy sokszor segítenünk kell a reggeli indulásnál, emlékeztetnünk kell, hogy dolgozat lesz, valamit meg kell tanulni és gyakorolni kell az írást, olvasást. Felelősségteljes szülőként hatalmas szerepünk van abban, gyermekünk hogyan áll az előtte álló, több évnyi iskolai élethez.

Minden blogcikkemben megszokhattátok – persze akik rendszeresen olvasnak – hogy időnként nosztalgiázok egy kicsit. Most sem teszek másként, már csak azért sem mert valóban meg kell értenünk a gyermekünket, ha nehéz neki valami a napjában és nem megfelelő az otthoni viselkedése. Ez lehet egy hiszti, egy ellenállás, egy „nem szeretlek anya” felkiáltás. Ez mind azt jelzi gyermekünk kissé túlterhelt, bármely területen is, de sok behatás érte aznap.

Régebben sajnos valóban más volt a gyermekkor. Ma már az iskola is sokkal több terhet ró a gyermekre és a szülők is. Iskola után zenetanulás, sportolás, esetleg különóra a felzárkózáshoz. Ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy ezek nem szükséges és jó dolgok adott esetben, de időnként hátra kell lépni kettőt és objektíven megvizsgálni, hogy a gyermekünknek mi a legjobb. Vannak terhelhetőbb gyermekek és vannak, akiknek maga az iskola is elég elfoglaltságnak. Itt most nem térnék ki a digitális világ hatásaira, ami nehezített tereppé teszi a szülők helyzetét. (Erről talán később írok majd egy újabb blog cikket.) Talán ezért is alakult úgy, hogy sok szülő a sport és iskolán kívüli tevékenységgel próbálja hasznosabbá tenni gyermeke szabadidejét.

Vigyázni kell tehát, ismerjük meg gyermekünket ebben az új helyzetben, nem biztos, hogy ha a szomszéd kislány élménynek tekinti az iskola melletti két-három sportot és a hangszer oktatást a mi gyermekünk is ugyanígy lesz vele. Természetesen, ha úgy látjuk élvezi, szereti a terhelést akkor nyugodtan engedjük, de a kommunikáció, a sok beszélgetés nagyon fontos. Ahogy nő gyermekünk mindig más-más oldalát láthatjuk és változik is – többek között – a környezete hatására. Nem biztos, hogy az oviban folyton pörgő gyermekünk az iskolában is egymás után vállalja majd a szorgalmi- és különórás feladatokat. És persze fordítva is igaz lehet: a félénk, visszahúzódó óvodás az iskolai környezet hatására nyílik meg és beleveti magát mindenbe, amit az iskolás kor magával hoz(hat). Ő az aki mindent ki akar próbálni, minden érdekli és örül a sikereinek, tanul a kudarcaiból és megtalálja önmagát, érdeklődési körét az első iskolai években.

Hogyan segíthetem gyermekem?

A fenti részben láthatjuk, hogy a gyermekek adott életkorban nagyon különbözőek lehetnek és még nem is említettem az adott osztályon belüli korkülönbségből (nagycsoportot kétszer járó gyermekek) adódó fejlődési különbségeket. A különbségek miatt aggódni nem kell és nem is érdemes, a gyermekek többnyire mindenkit elfogadnak még ebben a korban, mindenki az osztálytársuk, szinte mindenki egyenlő. Nincsenek alapvető kiélezett különbségek és ha ügyes, lelkiismeretes tanítót kaptunk, akkor ő is nagyon jól tudja kezelni az osztályon belüli esetlegesen megnyilvánuló diszkriminációt. Idejében megkezdett, határozott, de nem megszégyenítő módszerekkel remekül kialakítható egy masszív, összetartó osztályközösség.

Alsós osztályokban még nagyon könnyű akár az otthoni elfoglaltságokkal is erősíteni gyermekünk képességeit. A gyurma, gyöngyfűző készlet vagy puzzle nagyon szépen fejleszti a finommotorikát és a kézügyességet. Ha még nem olvastad, akkor ebben a cikkemben bővebben is írok erről a témáról: https://kacajkucko.hu/finommotorika-kisokos/

A mesélés, versek olvasása sokat segít az olvasáshoz, verstanuláshoz való hozzáállásban, a könyvek szeretetében és így később az önálló olvasás kialakulásában. Ha gyermekünk már érdeklődik a könyvek iránt és biztos az olvasási tudása (nem hibázik, nem akadozik sokat) nyugodtan adjunk a kezébe korosztályának megfelelő könyveket. Soha ne a kisbetűs, kiterjedt olvasmányokkal kezdjünk. Kaphatók már kifejezetten olvasási szintekhez igazított kis könyvecskék, vicces történetekkel, az olvasással ismerkedő gyermekeknek. Könyvesboltban vagy könyvtárban érdemes megkérdezni, biztosan fognak segíteni megtalálni a polcokon.

 

A másik, ami fontos, ha meg szeretnénk szerettetni az olvasást gyermekünkkel engedjük őt választani. Nem biztos, hogy őt is érdekelni fogja a könyv, ami szerintünk érdekes vagy izgalmas. Minden gyermeknek van valamilyen érdeklődési köre már ebben a korban is, így próbáljunk onnan választani. Állatokat kedvelő gyermeknek állatmentős témában kereshetünk, de az osztályközösségek mindennapi problémáit feldolgozó történetekkel sem lőhetünk mellé. Ezekkel tud azonosulni, leköti a figyelmét és észrevétlenül magával ragadja a történet a gyermeket, nem utolsó szempont pedig, hogy sokat tanulhat a közösségek működéséről, a helyes és helytelen fogalmáról, barátságról, megküzdési stratégiákról.

A mozgások, nagymozgások fejlődése még sokáig fontos lesz gyermekünk életében. Hagyjuk hát mászni, biciklizni, hintázni továbbra is. Minél többet van része ezekben fura módon annál könnyebben veszi az iskolai akadályokat, hiszen a mozgás az idegrendszer megfelelő fejlődését eredményezi. Hozzájárul a tanulási képességekhez, a kognitív fejlődéshez. Ne ültessük hát be hétvégén vagy iskola után a gyermeket a tévé elé, hanem menjünk ki a szabadba és bízzuk rá mivel foglalja el magát. Szerencsés ebből a szempontból, hogy iskolás korra általában már magabiztosabban mozognak, kisebb a sérülés veszélye. Engedjük neki felfedezni a fizikai erejét, koordinációját.

Egy 6 éves gyermek számolási képessége elég, ha 6-ig terjed. Azon túl a több-kevesebb fogalmát is jó ha ismeri, ez már egy megfelelő kiindulási alap, amire építkezni lehet a tanítónak az iskolában. Fontos, hogy a matematika egy gyakorlati tantárgy, a kivonás, összeadás és szorzás nem megy magától. Szükséges az otthoni időnkénti gyakorlás, tanulás. Lehet játékosan is a számolásra bíztatni a gyermeket, boltban számoljuk meg hányadik sorban van a kenyér, hány lépcsőn kell lemennünk a tanteremből. A számolási készség fejlesztéséhez rengeteg játék is lehetőséget nyújt.

Ezeken túl elengedhetetlen, hogy mindig meghallgassuk gyermekünket, mikor mi történt vele. A megfelelő érzelmi fejlődéshez az értő, figyelő meghallgatás a szülő részéről alapvető kell, hogy legyen. Vannak gyermekek, akik szeretik elmondani egy napjukat, vannak, akik nem annyira. Nem a szülő-gyermek kapcsolat sérüléséről vagy egyéb problémáról van szó, egyszerűen minden gyermek más. Ha nagyon zavarja a szülőt a zárkózottság, és mindig mindent mástól tud meg, nagyon fontos, hogy ne nyaggassuk gyermekünket ezzel mert épp ellenkező hatást értünk el vele. Ne hibáztassa magát a szülő, egész biztos, hogy mindent jól csinál, egész egyszerűen minden gyermekhez más az út. Ha nem informatív gyermekünk érdemesebb ilyenkor – ha hétvégén több időnk van – közös időt eltölteni, játszani vele, ami közben szívesebben megnyílik. Segítségül lehet hívni kártyajátékokat is, amik épp azért vannak, hogy beszélgetést indítson el. A kártyákon kérdések vannak feltüntetve és ezekre kell válaszolnia. Persze mi is húzunk a kérdésekből, így ő is megtudhatja ki a legjobb barátunk, mi volt a legvidámabb dolog, ami ért minket az elmúlt héten stb. De magunk is készíthetünk ilyen lapocskákat azokkal a kérdésekkel, amik érdekelnek minket, a lényeg, hogy ezek közül mi is húzzunk minden esetben és ő is az őszinte válaszunkat hallhassa.

Amikor külső segítségre van szükség

Az iskola megkezdésekor az első néhány hét kulcsfontosságú. A tanító nagy tapasztalattal rendelkezik, pár hét alatt pontosan látja melyik gyermeknél vannak esetleges részképesség elmaradások. Ezek az alábbi területeket érinthetik:

• feladattudat,
• emlékezeti funkciók,
• számfogalom,
• figyelem, gondolkodási funkciók,
• lateralizáció (jobb- és bal oldal megkülönböztetésének képessége),
• nagy- és finommozgások,
• csoportos és kétszemélyes helyzetben való viselkedés,
• munkaérettség.

A külön csoportokat nem fejtem ki részletesen, de ezen részképességekben történő nagyobb lemaradás, elakadás jelentős negatív hatással lehet a tanulási tevékenységre. Ilyen esetben a tanító jelzi a szülőnek a gyermekkel kapcsolatos tapasztalatait. A szülők ilyenkor megkapják a szükséges információkat és segítséget is kapnak a helyzet javításához. Ma már minden iskolában van fejlesztő pedagógus, aki segíti a gyermeket a felzárkózásban és a szülőt is hasznos tanácsokkal látja el. A szülő együttműködése ebben az esetben rendkívül fontos, ne vegyük félvállról a tanító véleményét. Inkább járjuk körbe a témát többször és hallgassunk a tanítóra, ha vizsgálatra küldi a gyermeket. A Pedagógiai Szakszolgálat indít ilyenkor vizsgálatot, melynek eredményétől függően megerősíti vagy módosítja, esetleg kiegészíti a tanító észrevételeit. A tapasztalat azonban az, hogy a tanítók sok kisgyermeket látnak az évek során, akit kiemelnek ily módon, nagy valószínűséggel segítséggel fogja tudni tovább vinni az iskolai tanulmányait. Ha ilyen helyzetbe kerülünk nem kell elkeseredni, a legfontosabb, hogy mindent megtegyünk gyermekünkért. A fejlesztő pedagógusok szinte minden esetben sikereket érnek el a gyermekeknél, felzárkózásuk után egy önbizalommal teli kisiskolást kapunk.

Mindenkinek sikeres iskolás éveket kívánok, akinek ez épp aktuális! Az ehhez kapcsolódó fejlesztő játékokért pedig nézzétek meg termékeinket.