Minden gyermek elérkezik egyszer abba a korba, hogy már lassan kirajzolódik neki, hogy az ajándékot, édességet a csizmába bizony nem a Mikulás rakja, hanem a szülők. Sok család, ahol már nagyobb gyermekek vannak, biztosan tudna pár vicces történetet mesélni ezzel kapcsolatban.
Ez a kor általában az iskoláskor kezdete, nagyjából 7 év körül jön el, és előtte már pár évvel kérdések formájában érkezik a bizonytalanság érzése a gyermeknél. Ez egy csodálatos időszak, érdemes időt szánni rá, lelassulni és megfigyelni gyermekünket, mert ezekből lesznek később akár generációkon átívelő gyermekkori történetek.
Kisgyermekkorban még elhisszük, amit a szülő mond, még azt is, hogy az égen egy szánnal érkezik a Mikulás, amit rénszarvasok húznak, mit sem törődve a – tegyük hozzá – ismeretlen fizika törvényeivel. Később azonban, ahogy egyre jobban megismeri az őt körülvevő világot a gyermek, szépen lassan rájön, hogy bizony ez lehetetlen. Elkezdi figyelni az itt-ott megjelenő Mikulásokat: van az utcán, az oviban, otthon, és valahogy mindegyik másképp néz ki egy kicsit. Ebben a korban ha kérdéseket tesz fel érdemes úgy válaszolni, hogy megmaradjon gyermeki kíváncsisága de nagyon valótlant se állítsunk, tehát amennyire lehet maradjunk őszinték.
Mikor elérkezik az iskoláskor, a gyermekeket sok dolog érdekli, egyre többet beszélgetnek egymással és sokan a közösség által kezdenek el gyanakodni a turpisságra. Ekkor már érdemes beszélni arról, ki volt Miklós és persze a hitet, hogy a Mikulás hozza az ajándékot mindig érdemes fenntartani. Ez az öröm és várakozás az egyik legszebb gyermekkori időszak és nem érdemes megfosztani tőle gyermekünket idejekorán.
Mikor a gyermek már biztosan tudja, hogy mi vagyunk a Mikulás, nevetve, elviccelve jobb ha úgy irányítjuk az ezzel kapcsolatos beszélgetéseket, mintha még mindig beszélnénk a Mikulással, hogy jó gyermek volt, és ugyan azzal az izgalommal hagyni kell, hogy tisztítsa és kitegye a csizmát az ajtó vagy ablak elé.
Sőt, sokan felnőttkorban is megtartják a szülőkkel ezt a hagyományt, és bár mindenki tudja már, hogy nincs Mikulás, de a gyermekkori érzéseket újra átélhetjük, szülőként és gyermekként egyaránt.

Ki a Mikulás?
Ha pedig kell egy kis segítség, amiből valós információkat lehet elmondani gyermekünknek a Mikulással kapcsolatban, akkor itt egy történet Miklósról, aki végül örökké az emberek emlékezetében maradt. Mindenki annyit és azt mondhat el belőle gyermekének, amennyit szeretne, vagy érzi, hogy kora, érdeklődése befogadna:
Réges-régen, amikor a tél még csípősebb volt, a hó pedig olyan vastagon borította a földet, hogy a nyuszik is létrával közlekedtek, élt egy jószívű püspök, akit Miklósnak hívtak. A legenda szerint nemcsak a hideget, de az emberek gondjait is jól tűrte: ahol bajt látott, ott segített, ahol sírást hallott, oda ajándékot vitt – és ahol valaki rosszalkodott… hát, ott néha csak jelentőségteljesen köhintett.
Miklós püspök úgy volt kedves és adakozó, hogy közben nem verte nagy dobra. Egy este például három szegény lány ablakába lopakodott, és titokban aranyat csúsztatott be – hogy a fiatalok boldog életet kezdhessenek. Azt mondják, az arany pont a kandalló mellett landolt, egy száradó zokniban. Hát így kezdődött a „zoknis-tradíció”, amit a világ azóta sem felejtett el.
Ahogy telt az idő, Miklós jósága legendává vált. Az emberek annyira szerették, hogy halála után sem engedték el a szívükből. A mesékben szép lassan idősen mosolygós bácsivá változott, aki rénszarvasokkal jár, piros ruhát hord, és egészen furcsa módon képes minden egyes házba bejutni – még akkor is, ha valaki csak egy pici résnyire hagyta nyitva az ablakot.
A Mikulás így lett a tél jóságos vándora, aki december 6-án végigjárja a világot. A jó gyerekek csizmájába finomságokat tesz, a rosszabbakét pedig… hát, ők kapnak egy kis virgácsot.

Őszinte válaszok
Pár gyermekkérdésre leírtam a tényszerű válaszokat, mikor már őszintén, mesevilág nélkül beszélgethetünk gyermekünkkel erről a témáról:
Mikor ünnepeljük a Mikulást?
A Mikulást december 6-án ünnepeljük.
Magyarországon a hagyomány szerint már december 5-én este kitesszük a kis csizmát vagy cipőt az ablakba, mert a Mikulás éjjel érkezik, amikor mindenki alszik. Reggelre ott várnak a finomságok (vagy néha a virgács).
Mikor jön el a Mikulás?
- December 5-ről 6-ra virradó éjjel járja végig a gyerekek ablakait.
- Néhány helyen – főleg iskolákban, óvodákban – a „Mikulás-járás” már december első napjaiban is megtörténhet, de a valódi ünnepe december 6-a.
Mi volt az eredeti neve?
A Mikulás eredeti alakja Szent Miklós püspök volt, akinek görög neve Nikolasz volt.
Ez a név jelentése: „a nép győzelme” vagy „győzelem a népnek”.
A latinban így szerepel: Sanctus Nicolaus.
A magyar „Mikulás” név ennek a névváltozatnak a népies, szeretetteljes formája (Miklós → Mikulás).
Hogyan nézett ki Szent Miklós régen?
Szent Miklós egy 4. századi püspök volt, az öltözéke tehát egészen más volt, mint ahogyan most ismerjük:
- püspöki palástot viselt (általában arany, fehér vagy vörös színekben),
- püspöksüveget (mitra),
- püspökbotot tartott (pásztorbot),
- és nem volt piros-fehér szőrmeszegélyes kabátja vagy sapkája.
Vagyis inkább egy ünnepi egyházi ruhába öltözött, nem a ma, mindenki által ismert öltözékbe.
Honnan jött a mai, piros ruhás Mikulás ötlete?
A ma ismert Mikulás alakja több helyről alakult ki:
- A középkorban Európa-szerte a püspöki ruhás Szent Miklós járt házról házra a néphagyományokban.
- A 19. században az amerikai kultúra átalakította a képet: szakállas, pocakos, barátságos „Santa Claus” lett belőle.
- A piros ruhát sokáig többféle színnel váltogatták (zöld, barna, kék is volt), de a 20. században a piros öltözék vált általánossá.
A ma ismert Mikulás tehát egy modern, mesés változat, míg a régi, eredeti Mikulás sokkal inkább egy tiszteletet parancsoló, ünnepi öltözetű püspök volt.
Egy kis ajándékot is hoztam.:) Ha van kedvetek színezzétek ki (pirosra, kékre vagy barnára😊) együtt ezt a színezőt:

